Az Ungár ház

A film készítői egy észak bácskai falu zsidó házának történetét kívánják
30 – 40 perces dokumentumfilmben bemutatni, s általa egy valaha fénnyel és pompával teli életet, majd az azt követő hervadást s a pusztulásból való újraéledést.
Célunk, hogy munkánkkal bebizonyítsuk a huszonegyedik század emberében
nagy igény fogalmazódott meg a múlt ismerete és megőrzése iránt, s hogy
jövőjét csak múltja ismeretében építheti.

A vasúthistóriás

A kb. félórás portréfilm egy kivételes emberről szól, nem szokványos módon. Hasonlíthatatlan személye, egyénisége szinte „városképi jelentőségű” szegedi jelenségnek számít: kétméteres szálfa termet, pödrött bajusz, fiatalos tekintet, temperamentum és mindig derűs, humoros megszólalás… Megszólalásig olyan, mint egy ízig-vérig hrabali figura.
Hatvanhárom életévéből az utóbbi negyvenhármat a vasút szolgálatának szentelte. Hivatása, munkája, hite, szerelme, szenvedélye, rajongott hobbyja – egyként: a Vasút. Egyszerre gyűjtő és adakozó prédikátor. Hivatás-megszállott hobbista. Kultúrtörténeti hagyomány őrzője, életben tartója és továbbadója…

A tánchistóriás

Az egy híján negyven éves szegedi táncpedagógus, Lázár György minden bizonnyal azt az életet éli, amire sorsa szerint született. Élete a tánc és annak megszerettetése a felnövekvő generációkkal, ám ő nem a divat és az üzlet diktálta táncnemek propagálója, hanem a tánctörténelem kincseinek felkutatását és hiteles továbbadását tekinti élete fő céljának.

A Szemző fiú esete Ungár Piroskával

Mikszáth Kálmán írói munkásságának utolsó korszakában
megírt regénye, A Noszty fiú esete Tóth Marival valós eseményekből táplálkozott.
A korabeli újságokból értesült az író a nagy port kavaró dzsentri
leányszöktetésről, melyből a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb
regényét alkotta meg.
Célunk, hogy a film túl mutasson a regényen, hisz, ha az író le is zárta a
történetet, a valóságban folytatódott, s arra szeretnénk vállalkozni,
hogy 30 - 40 percnyi dokumentumfilmben mutassuk meg, hogy az élet hogyan írta tovább a történetet.

A festőtanár

A film, amely egyben az alföldi, szűkebben a vásárhelyi festőkről készült portrésorozat újabb darabja. Alapkoncepciója szerint nem csak a múlt és az akkori sérelmek boncolgatása a cél, hanem egy olyan művésztanár bemutatása, aki túl minden megpróbáltatáson visszatért eredeti szándékához, hogy életútja során megtanítsa az embereket a művészet szeretetére, annak megértésére.

Zentai séta

Vajdaságszerte több olyan települést említhetünk, ahol kisebbségségként élnek ugyan magyarok, de Zenta kivételesnek számít a tekintetben, hogy ebben a városban a magyar nyelv egyáltalán nem számít idegennek, hiszen az utcákon sétálva is inkább magyar szavakat hallunk. Alföldi ember lévén a város fekvése, az utcák elrendezése egyáltalán nem ismeretlen, sőt kijelenthetem, hogy úgy érzem magam, mintha szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen sétálnék. Talán az sem véletlen, hogy Zenta és Hódmezővásárhely testvértelepülési kapcsolatban vannak egymással.

Tél a műteremben

A filmben amennyiben automatikusan illődik a cselekménybe, természetesen bemutatjuk Holler László családtagjait, esetleg a forgatás közben érkező vendégeket, barátokat is. Nemkülönben állandó társát – egy pulit – aki csodálatos terelőösztönétől hajtva az érkezőt kitörő örömmel üdvözölve körülugrálja, kifelé menet azonban a gazda egy bottal kell, hogy távol tartsa, mert különben szétszedné a nadrágját-szoknyáját a távozónak, még akkor is, ha szinte napi látogatója a háznak, s a műteremnek…

Minden nap új kihívás

Öt éve működik Topolyán a sérült gyermekek napközije a Bethesda. Évek során az emberek belátták, hogy a fogyatékkal élők is egyenrangú tagjai a társadalomnak. Öt évvel ezelőtt kaptak egy régi elhagyott házat és ezt önkéntes munkával alakították át, hogy megfeleljen a követelményeknek. Azonban mindez nem lett volna elegendő a hazai és külföldi segítők nélkül.

Minden csepp vér aranyat ér

Hugyik Tibor bajsai nyugdíjas, élete nagy részét a humanizmus szolgálatába állította. Szabadkán született a második világháborúban családjával megjárta Európát, majd Bajsán telepedtek le. Édesapja Hugyik Antal szintén nagy humanista és véradó is volt. Bajsán megszervezte az első önkéntes véradók klubját. Amikor Tibornak az életkora lehetővé tette ő is csatlakozott az önkéntes véradók táborához. Édesapja halála után ő vette át a szervezést.

Kései hazatérés

A vajdasági Topolyán élő Becskei Sándor 1991. júliusában vonult be sorkatonai szolgálatra. A 18 éves fiút, több társával együtt a ma már Bosznia-Hercegovinához tartozó Brckoba sorozták be. Néhány hetes kiképzés után Eszék környékére vezényelték őket. Ahogy mondani szokták, beledobták őket a mély vízbe, vagyis olyan helyre küldték őket, ahol már igen puskaporos volt a hangulat. Egy nap, támadás érte azt a katonai autót, ahol Becskei Sándor szolgálatot teljesített. A négy fiú közül három életét vesztette. Az előbbiekben említett támadás során Becskei Sándor is életét vesztette. Holtteste azonban nem került elő, szülei nem tudták őt végső nyugalomba helyezni. Maradt némi remény… Ennek a fiúnak a kálváriáját mutatja be filmünk.

Látható örökségünk

A film a vásárhelyi festők munkásságát megörökítő sorozat darabjaként (jelen esetben a „nagy öregek” munkásságát felidéző), az Alföldi Galériában állandó kiállítás formájában megtekinthető alkotásokon keresztül kívánja meg bemutatni a korszak művészetét, elsősorban Tornyai festményeit. Az alkotás közgyűjteményi elhelyezése részét képezi a vásárhelyi művészeti élet jeles alkotóinak és alkotásainak méltó megőrzését.
A filmetűd elkészítésének segítésére megnyertük Dr. Nagy Imre művészettörténészt, a Tornyai János Múzeum igazgatóját, aki tárlatvezetéssel, a korszak művészeti irányzatainak, festőinek és munkásságuknak, főként Tornyairól és a köré szerveződött festőiskoláról ad korhű és autentikus tájékoztatást.

A bárónő titkai

Bácskossuthfalva lakói nosztalgikus önérzettel és kedves naivitással mesélnek falujuk valamikori legendás alakjairól. Szívesen emlegetik a híres betyár, Angyal Bandi kalandjait, sőt azt is sokan tudni vélik, hogy a bácskossuthfalvi kocsmának maga Rózsa Sándor is büszke törzsvendége volt.
A falu legendás történeteinek egy misztikummal övezett nő is állandóan visszatérő alakja, akit mindenki csak úgy emleget: a Bárónő. A film készítői a legendás hölgy nyomába szeretnének eredni, hogy megtudják, a gazdag hölgy miért választotta a társas élet helyett az
önkéntes izolációt. Harminc – negyvenperces ismeretterjesztő dokumentumfilmben kívánják megmutatni a bárónő életének néhány apró mozzanatát.

A Zakó-kastély

A film készítői a bajsai Zako – kastély történetének felkutatására
vállalkoznak, hogy egy harmincperces ismeretterjesztő dokumentumfilmben megmutassák azt, hogy egy valaha tündöklő világ hogyan tűnt el szinte nyomtalanul.
A film célja, hogy e valamikori tündöklést szembeállítsa a jelenkori
pusztulással, és teszi ezt korhű dokumentumok és elmesélések bemutatásával.

Láthatatlan élet

Egy szegedi 16 éves szép, csendes lány van előttünk: vékony, alkat, vállig érő barna haj, kék szem. Szeged egyik elit gimnáziumának (Radnóti Gimnázium) tanulója, ahol megállja a helyét. Amikor a diákok az óraközi szünetekben osztálytermet cserélnek a szűk folyosón, Zita a közel ezer tanuló közt nem tűnik fel, hiszen a menetirányt betartva szorosan a fal mellett haladva hagyja el a termet, és időben érkezik meg a következő órára. Járása csak annak tűnik fel, aki figyeli az embereket: a megszokottnál szorosabban megy a fal mellett, és járása elbizonytalanodik, ha kéztávolságra nincsen valamiféle fogódzó vagy segítő kéz.
Zita vak.

A Betyár-völgy környékének

Alaktani szempontból Topolya község a bácskai löszfennsíkon terül el. E fennsík domborzatának kialakulására a jégkorszak idején nagy hatással volt a szél eróziós-akkumulációs munkája, amely kisebb dombok és bemélyedések keletkezésével járt. Így alakultak ki a völgyek. Közülük a legjelentősebb az, amelyben a Krivaja patak (Bácsér) folyik. Ebben a völgyben helyezkedik el Topolya. Az őshonos természetes életközösségek ma már csak kisebb foltokban találhatók meg a Krivaja völgyeiben. A Topolya község Zobnatica településén végignyúló Betyár-völgyben a még viszonylag háborítatlan lejtősztyepp az Alföld felfoghatatlan jelentőségű kicsiny természetes szigete.

Az üveglemeztől a digitális fotóig

Rind Boldizsár Belgrádban töltötte a húszas évek elején tényleges katonai idejét, királyi gárdistaként. Érdeklődését fölkeltették a kaszárnya körüli fényképészek tevékenysége. Érdeklődése nem csökkent mikor Nisbe kapott áthelyezést. Leszerelése után a fényképezés még pár évig Nisbe tartotta addig, míg a honvágy haza nem parancsolta. Mint borbély dolgozott, de hobbiból tovább fotózott. A fotózást annyira elsajátította, hogy 1937-ben Szabadkán letette a mestervizsgát, ami feltétel volt a fényképész üzlet megnyitásához, amire 1938-ban került sor. Az üzlet egy régi nádfedeles házban az az a családi házban volt. Mint műterem az udvar szolgált a házfalára rá festett tájképpel. Legtöbbet fényképezett a környező falvakban és tanyákon, kerékpárral járva poros düllő utakat, de sokat leutazott Szerbiába, Montenegroba és a tengerpartra is.

Preló

Bajsán a Topolya melletti kis faluban az idén már harmadik alkalommal szervezi meg a Prélót a helyi Testvériség Művelödési Egyesület. A rendezvény célja, hogy felelevenitse az évszázados népi szokást.

Felhőlovas

Magyarország, Bicske, Hunyadi utca. Ez a lakóhelye. És majd az összes kisebb-nagyobb reptér is az országban.
Jávor Géza repülőgép-vezető oktató, pilóta a Magyar repülés nagy öregje, 76 éves.
Maga a tény nem lenne meglepő, egy úgymond szokványos foglalkozást űző emberre nézve, de az a körülmény, hogy még repül, nem „akármi”. Még a jó kondícióban lévő idős pilóták között is ritkaságszámba megy, hogy az oly nagyon áhított Szakszolgálati Engedély kiállításához szükséges rendkívül szigorú orvosi felülvizsgálaton.
Szűkebb családja mellett egy nagyobb család tagja is: a Magyar pilóták, a repülés szerelmeseinek nagy családjáé.

Lovárik

A XVIII. században Magyarországra bevándorolt cigányság második hullámának jeles képviselői voltak többek között a „lovárik”, akik a leírt oláh nyelvű dialektust beszélő, több mint 10 nyelvjárásra elkülöníthető törzsek közül a ranglétra felső fokán helyezkedtek el.
Habár foglalkozásuk – lócsiszár, lókupec, lókereskedő – erre enged következtetni, elnevezésük, s ahogy önmagukat nevezik, a közhiedelemmel ellentétben nem a ló, a lovak adásvételével való napi foglalatosságból alakult ki, s jelenti, hanem a pénz (lóv, lóvé) szavukból, amely tágabb értelemben kereskedelmet jelent.
Filmünk egy újsütetű ismeretség kapcsán egy Kecskeméti lókupec családot, életüket, mindennapjaikat, „munkájukat” mutatja be, köszönhetően a kialakult jó személyes kapcsolatnak.